• thekla vischer
  • vischer01k

Mostani névnapos rovatunk ünnepeltje igencsak kivételezett helyzetben van, ugyanis hiába visel egy igen ritka nevet, mindjárt kétszer is megüljük annak napját így február első hetében. Ha hinni lehet ugyanis a naptáraknak február 6 – án és február 7 – én is Tódor nap van, ami igencsak meglepő hisz régen és ma is ritka névnek számított dacára annak, hogy jelentése több, mint szép: Isten ajándéka. Hogy az a Tódor, akiről immár Budapest kapcsán megemlékezünk jelen bejegyzésünkben életének minden napján érezte-e, hogy ő bizony Isten ajándéka a világ számára, nos, ez rejtély. De az biztos, hogy amikor fővárosunkba vetődött egy nagyon hasonló megajándékozottság érzés járhatta át.

A Vasárnapi Újság 1860-ik évi egyik száma számol be arról, hogy egy bizonyos Vischer Tódor zürichi tanár útleírást jelentetett meg, melyben megemlékezik arról a két napról is, melyeket Magyarországon, azon belül is Budapesten töltött. Vischer Tódor (vagy Teodor, hiszen a magyarosított Tódor alak ennek a névnek a rövidített alakváltozata) az a Friedrich Theodor Vischer  (http://hu.wikipedia.org/wiki/Friedrich_Theodor_Vischer) aki a korban a német területek egyik legismertebb egyetemi oktatója, vagy, ahogy a Magyar Tudományos Akadémia értesítője fogalmaz, amikor felveszik őt külsős tagnak: Németország széptani irodalmának első rangú tekintélye. A korának valóban egyik legnevesebb esztétája – számos könyv és tanulmány publikálója – maga is különösen erős szépérzékkel bír: szakmai, filozófiai írásai mellett rendszeresen költ epigrammákat és drámákat is. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy fővárosukban tett villámlátogatása alkalmával is az itt található szépségek különböző formái nyűgözték le. Vallomása szerint elsőként a Lánchíd tett rá mély benyomást, mely „műremeket” a leghíresebb római épületekkel együtt emlegethetőnek tart, majd az utcákat járva valami egyébre is felfigyel. Bizony, nem másra, mint a szép pesti nőkre, akiket úgy ír le, mint akik között a kellem és báj bőkezűen lett osztogatva. Hogy őt idézzük:  „Aki tudja, mi a szépvonalzatú arcél, nagy női szemek és magas szemöldök, teljes nyak és domború szilárd mell, az érti, mit mondok.”  Majd fantáziája egyből tovább segíti: „Elképzelhető, mily jól áll e deli alakon, a gazdag zsinórzatú ezüst-gombos, ezüst-csatos mente s a homlokon a diadémszerű párta fátyollal.”

Hát bizony, elképzelhető, és minden bizonnyal az útleírást olvasó német férfiak közül nem egy el is képzelte. Íme, egy újabb bizonyíték arra – immár egy vérbeli szakértőtől származóan, tudományosan is alátámasztva -, hogy a magyar nők gyönyörűek. Most már csak az a kérdés marad megválaszolatlan, hogy vajon mit szólt ehhez a szigorúan tudományos alapú „kutatáshoz” Thekla Vischer, Tódor 9 évvel fiatalabb felesége, az a szép, szomorú tekintetű hölgy, aki az egyik mellékelt képről mosolyog ránk. De ez az, amit már valószínűleg sohasem fogunk megtudni…

Isten éltesse a Tódorokat!

A képek forrása:

http://www.leo-bw.de

http://www.friedrich-theodor-vischer.de/

Legujabb magyar divatkép - 1860

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *