mienk-a-ter

Talán hihetetlenül hangzik, de még százötven évvel ezelőtt is egészen máshogy nézett ki a városi térhasználat rendje, mint manapság. Nehéz elképzelni, hogy az Andrássy úton például a gyermekek nemkívánatos vendégnek számítottak, rohangálásukkal, kacagásukkal ugyanis zavarták volna az úri közönséget a korzózásban.  Ezért aztán a nevelőnők dolga az volt, hogy a gyermekeket másfelé terelgessék, vagy éppen otthonaikban és a hatalmas bérházak belső udvarán találjanak számukra mozgásteret.

Ugyanígy rendje volt annak is, hogy a nap melyik szakában melyik városi területen lehetett, illetve kellett korzózni. Az illendőség megkívánta, hogy délelőtt a belvárosban, délben a Dunaparton, délután pedig a Vörösmarty tér környékén sétálgassanak azok, akik szerették volna, hogy az egész város lássa legújabb ruháikat, csinos feleségeiket, kellemes társaságukat.

Azt, hogy a városi térhasználatot, milyen mértékben befolyásolta a közösség mindenkori szabály- és elvárásrendszere, bizonyítja az is, hogy már a neves francia filozófus, Rousseau is foglalkozott a gondolattal. XVIII. század közepén írt elmélkedésében kifejti, hogy a város nem más, mint különböző szerepjátékok színtere, amelyekben mindenki úgy viselkedik, ahogyan az éppen a legkedvezőbb a számára. Rosseau megfigyelése szerint a szerepjátékosok társadalmi státuszuk, vagyonuk és céljaik mentén használják a város tereit, melyek így szinte színházként működnek, s amelyben a szereplők maguk a lakosok.

S bár talán ma is rejtezik némi igazság Rousseau gondolataiban, az elmúlt kétszáz év mégis szinte teljesen átalakította a modern városok térhasználatát – így persze Budapestét is.

A mai városi térben a közterek valóban szó szerint a köz tereivé váltak: használhatja őket szegény és gazdag, turista és helyi lakos, fiatal és idős. Megkötések nélkül élve, funkcionálisan használhatja bárki a várost, melyben jól megfér egymás mellett a kutyasétáltató néni, a szerelmes pár és az iskolásokból álló gyerekhad. Sőt! Hely és lehetőség van arra is, hogy olykor a saját városunk életébe is rendhagyó módon kapcsolódjunk bele: turistaként bóklásszunk az ismert utcákon és tereken, rácsodálkozzunk eldugott részletekre, vagy akár városi kincskereső játékot játsszunk benne. A város keretei minderre lehetőséget adnak, s Budapesten az utóbbi tíz év fejlődése és pozitív változásai szinte ösztönöznek erre!

Az egykori elit korzó a Dunaparton, az arisztokrácia kedvenc Palotanegyede vagy a szegények munkásnegyedei ma éppúgy alkalmasak a kikapcsolódásra, mint a szocialista időszakban létrejött városrészek.

A városi séták és programok csak nemrégiben megszületett műfaja pedig – mely a várost, mint díszletet vagy mint szabadtéri múzeumot használja -, újabb térhasználati szokásokat is jelent: saját városunkban viselkedhetünk és mozoghatunk olyan szabadon és felhőtlenül, mint külföldi utazásaink alkalmával. A turisták időtlenségével, nyitottságával és felfedezni vágyásával közelíthetünk ugyanazokhoz a látnivalókhoz és terekhez, így óhatatlanul is közelebb kerülünk, jobban kötődünk majd saját városunkhoz.

Ez a 21. század szórakoztató szerepjátéka, melyben az elvárások ellenében, önfeledten és szabadon vehetünk részt – csak bele kell vágni!

Azoknak, akik az egykori arisztokrák és urak nyomdokaiba lépve szeretnének a ma Budapestjén korzózni, szeretettel ajánljuk városi sétáinkat és játékainkat!

Céges ajánlatainkért forduljon hozzánk bizalommal!

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *