• Ezt kerdeztetek1
  • Ezt kerdeztetek2
  • Ezt kerdeztetek3

Legújabb, a Víziváros titkait bemutató sétánkon a négy fennmaradt török kori fürdő egyikébe, a Király fürdő épületébe is betérünk. A félholddal díszített kupolák láttán nem nehéz elképzelni a medencében megpihenő török főurakat. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon az ő megérkezésük előtt hogyan használták ki a budaiak a meleg forrásokat. Tényleg olyan piszkosak voltak a középkori emberek, mint ahogy azt ma hajlamosak vagyunk elképzelni?

A középkor írásos emlékei arra utalnak, hogy a források gyógyító erejét már a 11. században ismerték és alkalmazták is. A fürdőket a különféle betegségek enyhítése mellett tisztálkodásra használták, a jómódúak pedig szórakozásból is gyakorta keresték fel ezeket az intézményeket. A gyógyvizek élvezete nem csupán úri kiváltság volt: a 14. századtól elterjedtek a városi közfürdők is. Budán ekkor már vízvezetékkel és kádakkal ellátott fürdőhelyek is voltak, a mai Gellért, Rác és Rudas fürdő helyén. Mátyás király a Gellért-hegy környékén palotaszerű fürdőt épített. A 16. században a gyakorta fellépő szifilisz Európa-szerte meglehetősen csökkentette a fürdőzés népszerűségét, de nem szüntette meg teljesen. A mai Magyarország területén erre az időszakra esik az oszmán fürdőépítészet fénykora. Azonban nem csak a törökök éltek a gyógyvíz előnyeivel, a helyiek is előszeretettel hódoltak tovább a termálvíz gyönyöreinek. Oláh Miklós 1636-ban számolt be a Buda környéki hévizekben nyakig elmerülő földművesekről és szőlőmunkásokról. A tehetősebbek az úgynevezett királyi fürdőket használták, ezekben még úszni is lehetett. A törökök az itt talált fürdőket nem pusztították el, hanem a saját igényeikhez alakították. A Királyi Magyarországra menekült nemes családok pedig többek között a trencsényi, pőstyéni és stubnyai termálvizet élvezhették.


Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *