• ikea2

Amikor 1986-ban az IKEA alapító atyja először Budapesten járt, még hírből sem ismerték a magyar háztartások a BILLY könyvespolcokat, az EKTORP kanapét és a HEMNES bútorcsaládot. Ismerték viszont a nyolcvanas évek hétköznapi Budapestjét, melyet Ingvar Kamprad, a milliárdos üzletember egy rövid utazás erejéig saját maga is megtapasztalt. Az átlagos turistánál egyébként sokkal jobban, hiszen köztudott, hogy Kamprad soha nem volt híve a költekezésnek, ezért – ha tehette – utazásai során is majdnem úgy élt, akár a helyiek…

Képzeljük el tehát, hogy egy harminc évvel ezelőtti téli reggelen az IKEA tulajdonosa kilép belvárosi szállodai szobájából – amiért hozzávetőlegesen pár száz forintot fizethetett – s közben arra gondolt, hogy nem költ taxira, és inkább elsétált a metró irányába. Itt megpróbált szót érteni a jegyeladó kisasszonnyal, aki feltehetően nem beszélt sem svédül, sem angolul jól, hogy beszerezze az utazáshoz szükséges jegyet 2 forintért. Számára ez semmiség volt, a korabeli pestiek azonban mindig fájdalmasan sóhajtottak fel, ha meglátták az új árat, hiszen egy évvel azelőtt még a feléért utazhattak. Hősünk tehát a friss metrójeggyel zsebében megkezdte utazását az Örs vezér tere irányába, végső úti céljához, a Deák téri megállónál azonban hirtelen ötlettől vezérelve és az éhségtől hajtva kiugrott a szerelvényből, és felérve a felszínre betért a legközelebbi közértbe.  Spórolós lévén úgy gondolta, elég lesz ebédre egy kis kenyér 10 forint kilójáért meg mellé néhány szelet párizsi. Kilépve az üzletből elégedetten nyugtázta, hogy ma sem marad éhen, nem is sejtve, hogy ha két évvel később vetődött volna hozzánk, egy ennél bőségesebb ebédre is futotta volna csak épp egy kicsit többért: 38 forintért megvehette volna a hamburgert az első magyarországi gyorsétteremben.

De nem így történt, s ezt hősünk egyáltalán nem bánta. Élvezte ezt a keveset költekező, de hatékony életformát és nem is vágyott másra. Visszaszállt hát a 2-es metróra és elrobogott vele annak végállomásáig, ahol a blokkházak által ölelt téren, a gödöllői HÉV mellé valami egész különleges dolgot álmodott meg…. Az első IKEA áruházat a régióban.

A legenda szerint Kamprad az első Közép-Európai IKEA terveit kollégáinak egy éttermi szalvétára vázolta fel, amelyet aztán sokáig használt, mint a koncepció alapdokumentumát. Kamprad eltökélt volt az ügyet illetően: hiába érezték még úgy munkatársai, hogy egy ilyen irányú nyitásnak nem jött el az ideje, ő hajthatatlan volt. Talán ennek az eltökéltségnek köszönhető, hogy Kamprad az első adandó alkalommal megjelent Magyarországon üzletével és 1990. március 21-én, Közép-Kelet-Európában elsőként megnyitott a budapesti IKEA áruház az Örs vezér téren, kisebbfajta szenzációt jelentve.

Az immár 90 éves Kampradról egyébként az is köztudott, hogy valóban híresen spórolós ember. Volt már olyan rangos meghívás, amelyre nem saját autóval, hanem a helyi busszal érkezett, illetve lehet róla tudni, hogy egy papír mindkét oldalára szeret írni, sőt, a tea-filter kétszeri használata illetve a karácsonyi lapok karácsony utáni, akciós áron történő beszerzése sem áll távol tőle. Ruháit pedig jellemzően bolhapiacokon szerzi be. Lehet, hogy 1986-ban még félre is tudott volna tenni az átlagos 7-8000 Ft-os magyar keresetből? :)

Így indult tehát Budapesten a szerelhető bútorokat forgalmazó, barátságos áruház története. És vajon az Önök cégének múltja hogyan kapcsolódik Budapesthez? Ha kedvet éreznek hozzá, osszák meg velünk! Várjuk szeretettel a sztorikat, melyek – akarva-akaratlanul – mind hozzátesznek Budapest történetéhez!

info@imagineeger.hu

(Kép forrása: retronom.hu)

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *