• blog honlap1_udvari bál wilhelm gause
  • blog honlap2_udvari bál
  • blog honlap3_Szabó Ervin

Itt a farsang!  Az egykori Pesten és Budán ebben az időszakban volt a legpezsgőbb a társasági élet, szinte minden napra jutott valamilyen hajnalig tartó táncos, sokszor maskarás mulatság. Sok szerelem szövődött ilyenkor, sok vidéki család hozta föl a városba eladósorba került leányát a báli szezonra.

A lányos családnak ez igazi beruházás volt, sok-sok pénzt költöttek a naponta kötelezően változtatandó toalettekre, frizurákra, jelmezekre… Ám egy jó parti mindent megért.  J

Magának a bálozásnak is megvan a maga története, amiben egy fontos mérföldkő volt Mária Terézia 1772-es rendelete, mely nyilvános helyeken és magánházaknál is betiltotta a farsangi táncmulatságokat. Az utcai, gyalogos maskaraviselést áristommal (vagyis fogdával) sújtotta és különösen tiltotta a papi, illetve katonaruha viselését, valamint „utálatos alak, vagy lárva öltését.”

A rendelet első részéről, amely a báli helyszíneket szabályozza, először azt gondoltam, hogy ekkor egy időre mindenfajta bálozásnak vége szakadt (esetleg csak titkos bálokat lehetett tartani, ami nagyon izgalmasan hangzik), de figyelmesebb olvasásra kiderült, hogy az akkori Országház termeiben (csakis ott) szabad volt bálokat tartani. Buda legrégebbi bálterme tehát a mai Országház utca 28. szám alatti barokk, copf épületegyüttesben volt, amelyben országgyűlést csak háromszor, táncos estet viszont számtalanszor tartottak a 18. század végétől kezdve. A forgolódó konflisok miatt még új, szigorú közlekedési szabályokat is hoztak.

Később a báli helyszínre való szabályok nagyban enyhültek, megjelentek az úgynevezett bálbérlők, akik a bálbérleti díjat a városi költségvetésbe befizetve megkapták a bálrendezés jogát.  Pesten a Váci utcai Hétválasztó Fejedelemhez címzett szála (ez a mai Pesti Színház épületében volt), és természetesen a Vigadó, Budán a Fehér Kereszt fogadó (Batthyány téri, sárgaszínű rokokó ház) voltak a legkedveltebb báli helyszínek.

A maskaraszabályok azonban a Helytartótanács rendeletei folytán többször is változtak, például volt idő, amikor a denevérálca és az ördögmaszk volt betiltva – ki tudja miért. A hosszú női ruhákat összevagdaló és sok sérülést okozó sarkantyúkat bezzeg nem tiltották… Mindenesetre furcsa lehetett, hogy mielőtt az ember jelmezt választott, rendeleteket kellett böngésznie….

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *