• blog4
  • blog2
  • blog1
  • blog3

Legyen a Kiss cukrászdában Pesten, jövő hét péntek esten – avagy százéves pesti randevúk

„Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a 6-os megáll” – olvashatnánk 1920-ban a Pesti Hírlap hirdetés rovatában, persze, ha éppen nem egy 1928-ban íródott operett részletről beszélnénk. De annyi igazságtartalma van a fentebbi kijelentésnek, hogy a századfordulón és a kora XX. századi Budapesten bizony mindenféle praktikákhoz, akár hirdetésfeladáshoz kellett folyamodniuk azoknak, akik megtetszettek egymásnak, és randevúzni szerettek volna. Nem volt divat, sőt egyenesen illetlenségnek számított, ha egy férfi megszólított az utcán egy hölgyet, hiszen ahogy egy 1911-es újságban olvashatjuk „mi, férfiak, amidőn a legudvariasabb és legártatlanabb pofával közeledünk is az utcán egy nőhöz, akkor tulajdonképpen a legszemtelenebb és legerkölcstelenebb szándékkal tesszük ezt.”. Tehát ha valaki tisztességes kívánt maradni, ezt az opciót el kellett felejtenie. Akkor mégis milyen lehetőségük maradt a pesti lányoknak és fiúknak? Nos, például az, hogy ha szemet vetettek egymásra, másnap gyorsan hírül adták ezt valamelyik hírlapban, és ideális esetben aztán a kiadóhivatalban válogattak utána leveleket. Jó példa erre „Zátony Úr” hirdetése, mely 1912-ben a Pesti Naplóban jelent meg:

A napilapok voltak a korabeli társkeresők, és olykor igencsak megmosolyogtató írásokba lehetett beleszaladni.

Na de mi történt, ha valaki nem akarta a véletlenre bízni a szerelmi életét? Mi történt, ha mondjuk az akkoriban még lekövezett Blaha Lujza téren egy hölgy és egy úr megtetszett egymásnak? A hölgy például befordulhatott egy cukrászdába, az úr pedig követhette. Itt már szabadabb volt a társalgás, sőt a cukrászdák kimondottan találkahelynek vagy levélváltási pontnak számítottak. Ezek között igen népszerű volt a József körút 65-ös szám alatt álló Kiss cukrászda, ahol bonbonok és sütemények mellett lehetett talpig elpirulni és csábosan kacarászni. Az 1916-os Új Idők nevű lapból tudjuk: „…a cukrászda a legfehérebb találkozóhely. Édességet adott a bóbitás cukrászleány, a szívünkön édes érzések jártak fátyoltáncot. Az ideálunk ott ült velünk szemben és tolófánkot evett. A vallomást elkezdtük fogalmazni, az önképzőkör minden szókincse ott muzsikált bennünk, de nem tudtunk többet kihozni: 

– Éviké, jó az a tolófánk?
És Éviké megbiccentette szalagos fejét:
– Nagyon jó! 

Vágyakozva néztünk, Évike meg ábrándosan. Mert ez volt a vallomás. Tortanyelven, tolófánk-nyelven, cukrászda-nyelven… És megértette ő is, és megértettük mi is és valahányszor eljött a cukrászdába, mindig ugyanazt mondtuk, ugyanazt beszéltük, de nem untuk meg soha.” 

A cukrászdákba persze nem csak Évikék jártak. Mi történt vajon akkor, ha néhány évtizeddel később, az 1980-as években egy fiatalember a Gerbeud-ba tért be, és Dobos tortát rendelt, mellé pedig szódát? Egy városi legenda szerint ilyenkor jelzett az egész nap ott ücsörgő tehetős, idősebb hölgyeknek, hogy pénzért cserébe hajlandó őket szórakoztatni. Korabeli beszámolók szerint a Gerbeaud ugyan főként „női helynek” számított, lányok falatozhattak süteményt, anyai felügyelettel és idősebb hölgyek cserélhették ki legfrissebb pletykáikat. Azonban időnként gentry urak is besétáltak a fényűző térbe, hogy előkelő hölgyekkel ismerkedhessenek, szórakozhassanak, a Gerbeaud szívesen szolgált helyszínéül a jómódú ifjúság összejöveteleinek.

Na de visszatérve az idős hölgyek által bőszen keresett jelekre! Állítólag nem csak a Dobos torta- szóda kombináció volt felhívás keringőre, hanem a kockacukor is. Ha egy úr öt kockacukorral kérte kávéját vagy két darabot egymásra helyezett, jelzett. Sőt, a tarifáját is közzétette: minden egyes kávéba dobott cukor ezer forinttal növelte az összeget.

Na és ott volt a piros Marlboro. Szintén jelzésértékű volt, ha valaki rendelés után ezt letette maga elé az asztalra, és mutatóujjal kopogtatta. Vagy ha a celofánt félig lehúzta róla, esetleg a pincérrel visszaküldte. De vannak itt még mindenféle legendák, amikről valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy igazak-e. Mindenestre szórakoztató elképzelni, hogy egy fiatalember 1982-ben úgy rendel puncstortát, hogy a puncs szót erősen megnyomja, és ezzel egyidőben felcsillan egy matróna szeme.

Források:

http://index.hu/urbanista/2016/03/07/a_legfeherebb_randevuhelyek_cukraszdak_a_nagykoruton/

http://24.hu/elet-stilus/2016/03/10/nehany-evtizeddel-ezelott-meg-a-tarskereso-aprohirdetesek-is-furcsabbak-voltak/

http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20131120-igy-kell-a-gerbeaud-ban-csajozni.html

http://epa.oszk.hu/00000/00003/00011/kaveno1.htm


Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *