• 2
  • Picture1

Hogy éltetek ti? – irodalomtörténeti séta Budán


Mély barátságokról, kalandos szerelmi történetekről és halhatatlan írókról esik szó a Várnegyedből a Krisztinavárosba futó irodalmi városnéző sétánkon

A Budai Várnegyed a századfordulón egészen más arcát mutatta, mint manapság. Nem a turisták zajos csoportjaitól volt hangos és nyüzsgő, hanem az ott élő polgároktól, színészektől, zenészektől és íróktól, akik valódi élettel töltötték meg a mindennapokat. Persze nem mindenki volt olyan jómódú, mint Báró Hatvany Lajos, a híres irodalmi mecénás, aki a Vár egyik leghangulatosabb házában, a Bécsi kapu tér 7. szám alatti palotában várta barátait vasárnapi vacsorákra. A művészek, és különösen az írók, költők többsége legalábbis pályája kezdetén – aztán volt, hogy később is – igen szűkösen élt.

Szabó Dezső és Kodály Zoltán például egy rövid ideig egy albérleten is osztozott a Vár szoknyáján futó Hunfalvy utcában. Szabó az egyetem utáni években tanított, és ezalatt három hónapig lakott ebben az albérletben, ahonnan azután ösztöndíjjal Párizsba ment, és jó barátjának, Kodály Zoltánnak adta át a szobát. Egy év múltán visszatért, de – ahogy élete végig folyamatosan – pénzszűkében volt, így Kodály kölcsönnel és társbérlettel segítette ki barátját. Így történt, hogy egy pár hétig együtt is laktak. Hogy ezalatt az idő alatt mik történetek a közös lakásban, nemigen tudjuk. Barátságukról a későbbiekben viszont mindketten többször is megemlékeztek. Szabó Dezső például így: „Az Eötvös Kollégiumban heten is szoros barátságban voltunk, köztük Kodály Zoltán és Szekfű Gyula. Kodály igen jó pajtás volt, szerettük egymást. Egyszer megettük távollétében a hazulról kapott csomagját, a jó sültcsirkét, azután felállítottuk a csirkék csontvázát egy tálra és cédulát tettünk rájuk ezzel a felírással: köszönjük!” Kodály pedig Szabó Dezső korai halálát követően (1945-ben, az ostrom idején éhen halt 66 évesen) sokszor emlékezett vissza barátjára, aki szívesen járt a koncertjeire, és jókat lehetett vele beszélgetni. Sajnálattal mondta egyszer egy interjúban, hogy „Méltatlan élete volt és a sírját is méltatlan hallgatás övezi. Jobbra-balra vagdalózott az igazságért és ez lett a sorsa. Pedig zseniális ember volt és kiváló nyelvtehetség…!”

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *