• teleki-ter
  • cseh-viktor_vaghy-anna-fotoja
  • orzse-zsinagoga

Rendhagyó év eleji bejegyzés ez, hiszen ezúttal nem egy konkrét sétaútvonalba be nem illeszthető helyszínről írunk. Olyan komplex témáról és több pesti helyről esik szó inkább, amely eddigi sétakínálatunkból összességében hiányzott. Hiányzott azért, mert kerestük a megfelelő partnert, vezetőt, tudást és elhivatottságot, mely szükséges ahhoz, hogy a budapesti zsidóság múltját és jelenét hitelesen és színvonalasan, ugyanakkor izgalmasan tudjuk bemutatni. Szerencsére mostanra minden összejött: a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében, Cseh Viktor vezetésével januártól elindulhat egy új séta, mely három fantasztikus helyszínt bejárva mutatja be a 20. század első éveiben a Józsefvárosba települő zsidó közösség sokszínűségét, mindennapjait, vallási színtereit.
Ha bejön a szombat címmel hirdetjük tehát legújabb sétánkat, mely a város talán legizgalmasabb zsinagógájából, a Teleki téren található, két bérlakásból összenyitott lakászsinagógából indul. Megkapó helyszín, hiszen rejtőzködése, egyszerűsége és meghittsége messze több érzelmet vált ki a látogatóból, mint a megszokott, klasszikus „nagy” zsinagógák. Belépve, az embert magával ragadja a tér: a minden fényűzést nélkülöző, padsorokkal tagolt szobákban valósággal megelevenedik a múlt. Szinte magunk elé képzelhetjük azokat a kereskedő, kisiparos, a szegénység közelében élő vallásos zsidó férfiakat, akik a huszadik század elején saját kezükkel festették ki a falakat, javították a padokat, a nőket, akik eleinte egy másik szobából, kis nyíláson keresztül kapcsolódhattak be a szertartásokba, vagy az időseket, akik ráérősen és szeretettel tanították az felnövekvő nemzedéket. A különleges helyszín ma egyedülálló, pedig a második világháború előtt hasonló imaszobákból vagy ötven is működött a környéken…. Ez az apró imahely azonban átvészelte a huszadik századot, s bár többször majdnem elhagyatottá vált, ma ismét egy élő és lelkes közösség helye, akik kutatják, ápolják és továbbadják örökségüket – példaértékű lelkesedéssel és elszántsággal.
A séta folytatásaként egy nagyobb, impozánsabb zsinagógába térünk be: a Nagyfuvaros utcában, melynek története szintén messzire nyúlik vissza: a neológ közösség 1922 óta működik ebben a bérházban, melynek udvarát egyszerűen lefedték, így alakítva ki a 800 férőhelyes imahelyet. Az Emberbarát Egylet közössége éli itt ma is hitéletét, ráadásul az egykor kaszinóként működő tereket is birtokba véve: téli imaterem és kultúrterem konyhával lett a régi mulatóból…
A séta utolsó állomása szintén varázslatos helyszín: az Országos Rabbiképző zsinagógája. A nagymúltú intézmény belső zsinagógája minden szempontból zárva van a külvilág előtt: az épület belseje rejti az imahelyet, ráadásul egy olyan iskolában, ahová csak kevesen járhatnak. A rabbiképzésről, az oktatás fejlődéséről, a rabbik hétköznapjairól is beszélünk, miközben ebben a térben állunk, ahol a hivatásukra készülő rabbik gyakorolják tevékenységüket és pallérozzák tehetségüket…

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *