• dunapart
  • dunapart2
  • dunapart3

A Duna, Buda és Pest kapcsolata jóval sokszínűbb annál, minthogy véletlenül a folyó partjainál épült fel a két város – igazából ez sem volt teljesen véletlen. A városok kialakulásában fontos szerepet játszott a földrajzi környezet: a budai hegyvidék és a pesti síkság találkozása már önmagában kedvezett a városfejlődésnek. A Duna mint fontos közlekedési útvonal jelenléte pedig további, főként kereskedelmi előnyökhöz juttatta a városokat. Az itt élők számára a folyó nem csupán emiatt volt fontos, vizét a háztartásban, a gazdaságban és a szórakozásban is hasznosították. A városiak és a természet viszonya a 19. századi iparosodás és urbanizáció hatására átalakult, bizonyos területeken pedig teljesen megváltozott.

Ilyen terület volt többek között a halászat: ez a tevékenység a 19. század közepéig jelentős szerepet töltött be Buda és Pest élelmezésében. A pesti halászat különleges ága volt a vizafogás, még városrészt is neveztek el erről a tevékenységről – a Vizafogó ma a XIII. kerület része. A tekintélyes méreteket öltő halfajta (az 1800-as években kifogott vizák tömege meghaladta a 100 kg-ot is) a XX. század elejére eltűnt a Duna budapesti szakaszából. Száma egyrészt a túlhalászat miatt fogyatkozott meg, másrészt a rakpartépítkezés és a megélénkülő hajóforgalom sem kedvezett a szaporodásához. A környezet megváltozása a többi faj esetében is a halállomány csökkenésével járt, a századfordulón éveiben már csak kedvtelésből volt érdemes halászni.

Szintén megváltozott a Duna vizének felhasználása. Az 1850-es évekig vizesemberek puttonyokból, fahordókból árusították városszerte a folyóból merített vizet. A korszak e jellegzetes alakjai a század második felében kiépülő vízvezeték-rendszer terjedésével eltűntek az utcákról. A vízművek tiszta ivóvizet szállítottak a háztartásokba, aminek jelentős szerepe volt a kolera-járványok leküzdésében. Ebből a szempontból szintén lényeges volt a csatornázás kiépítése: az 1840-es és 1860-as évek között kialakított hálózat gyűjtőcsatornáit nyolc helyen vezették a Dunába. Ennek a megoldásnak a hátulütője volt, hogy jelentős szennyezést jelentett a folyó városhoz közeli szakaszain.

A Duna vizét nemcsak a háztartásokban alkalmazták, az iparosodást megelőzően energiaforrásként is nélkülözhetetlen volt. A folyó sodrásának erejét a gabona őrléséhez vették igénybe: a 19. század közepéig a partokon működő vízimalmok mellett gyakoriak voltak a hajómalmok is. A gőzmalmok elterjedése szükségtelenné tette az áramlás energiájának hasznosítását, bár a gabona feldolgozása továbbra sem szakadt el teljesen a Dunától. A gőzgépek működtetéséhez ugyanis jelentős mennyiségű vízre volt szükség, az elhasznált vizet pedig valahova el kellett vezetni – praktikusan vissza a folyóba. A 19. század során épített gőzmalmok mind a budai, mind a pesti oldalon a Duna-part köré csoportosultak, ami azért is előnyös volt, mert így a gabonát szállító hajók is elérhető közelségben voltak.

Mindezzel párhuzamosan a közlekedés is jelentősen átalakult. A vontatóhajókat felváltották a gőzhajók, az átkeléshez használt ladikok helyett pedig csavargőzösök, hétköznapi nevükön propellerek közlekedtek. A rendszeres hajójáratoknak és a 19. század második felében épült hidaknak köszönhetően a folyó már nem elválasztotta, sokkal inkább összekötötte a két várost.

A hajózáshoz elengedhetetlen volt a megfelelő infrastruktúra megléte. A kikötők kiépítése a Duna szabályozásához, és a rakpartok kialakításához kapcsolódott. A Duna pest-budai szakaszának szabályozására már a reformkorban is nagyszabású terveket dolgoztak ki, megvalósítására azonban csak az 1870-es években került sor. A folyamszabályozás kulcsfontosságú volt az árvizek leküzdésének szempontjából, egyúttal a városképet is átalakította. A folyóparton nyüzsgő piaci élet zajlott: Podmaniczky Frigyes emlékirataiban felháborodva fejtette ki véleményét a Duna-partot elcsúfító csirke– és zöldségárusnőkről, illetve a rakpartokon felhalmozott szeméthegyekről. A helyzet az 1870-es évektől kezdett megváltozni, a Duna mindkét oldalán sétányokat alakítottak ki, bár a piacok sem tűntek el teljesen. A pesti Duna-korzó nem csak az újonnan épült bérpalotáknak és szállodáknak köszönhető impozáns látvány miatt vált kedvelt sétahellyé (ez a panoráma egyébként is a budai oldalról érvényesült jobban), hanem mert a pesti „flirtek” tipikus helyszínei közé tartozott. Tábori Kornél riporter szerint a korzó kifejezetten alkalmas volt arra, hogy jelentős pillantásokat vessenek egymás felé a szerelmesek, a tömegben akár észrevétlenül meg is érinthették egymást. A parton sétálgatók számára a Duna mint hangulati elem, látványosság vált fontossá – különösen jégzajlás, vagy áradás idején vonzotta a járókelők figyelmét.

A folyó és a város sokféle szállal kötődött egymáshoz, a fenti felsorolás korántsem teljes. A Dunához kapcsolódó sportágak, a fürdőzés, a folyó turizmusban betöltött szerepe mind további fejezet a város történetében. A kiemelt példák arra mutatnak rá, hogy a 19. század végi gazdasági-társadalmi átalakulás jelentősen megváltoztatta a folyóhoz való viszonyt, a Duna azonban továbbra is a városi élet szerves része maradt.

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *